Gyakorló anyukaként szeretnék egy pár szót ejteni gyermekeink bilingvális neveléséről. Ebben a témában rengeteg szakirodalom van, ami nyilván interneten is elérhető, mégis én szeretném néhány szakkifejezésre felhívni a figyelmet.

1.) A kétnyelvű oktatás tematikájába most itt nem megyek bele, mivel Bécsben jelenleg egy általános iskola van, ahol magyar nyelven is folyik az oktatás, így a gyerekek mindkét nyelvet magas szinten sajátítják el, mind szóhasználatban, nyelvtani rendszerben, valamint aktív és passzív szókincsben.

2.) Ahol az oktatás teljes egészében a célnyelven folyik, azt immerziós tanulásnak nevezik. Ez leginkább a helyzet, amikor külföldre emigrálunk és a gyermek minden előkészítés nélkül csöppen bele egy számára teljesen ismeretlen, ezért kiszámíthatalan közegbe, ami nem kevés stresszel jár. Amikor minden tevékenység számára ismeretlen emberek vezérlésével és részvételével zajlik, számára ismeretlen nyelven, közegben és ismeretlen szabályrendszer alapján, ismeretlen kulturális és szociális elvárások közt, ahol neki minden "útravaló" nélkül, napi szinten 6-8 órában működnie, sőt! teljesítenie kell.

Ne becsüljük alá ezt a megterhelést, és ha már nem készítettük fel gyermekünket nyelvileg erre az óriási változásra, akkor legalább a masszív adaptációs és tanulási folyamatban támogassuk, bátorítsuk, erősítsük őt mind lelki, mind praktikus segítséggel, hiszen mi dobtuk őt ebbe bele, neki nem volt választási lehetősége. Hallgassuk meg és vegyük komolyan, amit mond, mert egy életre elveheti kedvét a (mindennemű) tanulástól az iskolai nem-megfelelés, a folyamatos kudarc és személyük elégtelenségének érzete, melynek lelki következményeit nem is részletezem.

3.) Származási nyelv csak otthon: Ebben az esetben a család a szülők nyelvét csak otthon használja, míg az új nyelvet a gyermek a szocializáció során leginkább az iskolában és/vagy más közösségben, baráti körben sajátítja el.

Előnyei:

- Köztudott, hogy minél hamarabb kerül új nyelvi környezetbe egy gyermek, annál könnyebben és gyorsabban sajátítja el az új nyelvet, érdemes tehát már 3 éves kor felé óvodába járatni, hiszen óvodás és kisiskolás korban a nyelvtanulás még imitáción és ismétlésen alapszik, pusztán kommunikációs eszköz. Ez kb. 8-10 éves korban változik meg, amikor a nyelv már az önkifejezés és a gondolkodás eszközévé válik, amikor gondolataink már nyelvi formában fogalmazódnak meg. Ès ne felejtsük el, hogy az a gyermek, aki kb. 14 éves koráig megtanul egy idegen nyelvet közel anyanyelvi szinten, annak nem lesz akcentusa. A kamaszkor beálltával viszont sajnos már olyan élettani változások indulnak meg az agyban, ami lehetetlenné teszi az akcentusmentes beszédet.

- A szülők anyanyelvi kommunikációja hiteles mintával szolgál a helyes nyelvhasználatról, ami segít a gyermeknek megőrizni a származási ország kulturális hagyományait, értékeit, társadalmi normáit az új környezetben. Igyekezzünk minél több referenciaszeméllyel, illetve anyanyelvi beszélővel összehozni a gyermeket, hogy fejlődhessen a szókincse, finomodhasson a hallásértése és ezáltal csiszolódjon a kiejtése.

Hátrányai:

- Konyhanyelv: Mivel a gyermek leginkább csak szüleitől hallja, értsd: tanulja a nyelvet, csak az ő aktív szókészletüket ismeri meg, az ő egyéni nyelvhasználatukat sajátítja el, így sokszor csak az ún. konyhanyelvet tanulja meg a gyermek. Ilyenkor az otthoni kommunikációs helyzetek sokszor nagyon lekorlátozódnak a mindennapi kérdés-válasz-szekvenciákra, leszűkülnek a beszédhelyzetek, behatárolódik a szókincs, nincs sok lehetőség fejlesztésre.

- A származási nyelv háttérbe szorul: Sok gyermek ilyenkor azt a megküzdési stratégiát választja, hogy a számára releváns szókincset, mint pl. a játék és a tanulás kifejezéseit az óvodai, iskolai hétköznapokból csak németül sajátítja el, mert magyarul nincs akitől megtanulhatná, így a származási nyelv lassan, de biztosan erodálódik.

- Keveredés: Előfordul az is, hogy a gyermekek keverik a nyelveket, mint pl. magyar ragokkal látják el a német szavakat: "beeindruckoltam a tanárnénit", ami ugyan sokszor hoz vicces helyzetet, de nem segíti az egy nyelven való gondolkodást. Ilyenkor fontos, hogy elejét vegyük az ellustuló nyelvhasználatnak, de ne javítsuk a gyermeket, hanem adjunk eszközt a kezébe és konzekvensen nevezzük meg magyarul azt a bizonyos szót, ami az ő aktív szókincséből (még) hiányzik és ismételjük meg helyesen a mondatot, vagy kérdezzünk rá még egyszer, a szó/kifejezés helyes formájával.

- A nyelvi gondolkodás eltunyulása: Ennek további veszélye, hogy egyre jobban hozzászokik az ember a kevert nyelvi szerkezetekhez, hiszen gyors és kényelmes, nem jár odafigyeléssel, nem követel szellemi munkát tőlünk, így hát mi is egyre jobban hozzászokunk a helytelen, hanyag szó- és mondatképzéshez, amit ha tőlünk (is) hall a gyerek, már nagyon nehéz lesz tőle megkövetelni a helyes nyelvhasználatot. 

4.) A legismertebb módszer az ún. OPOL (one person, one language), tehát egy szülő, egy nyelv, melyben mindkét szülő csak saját anyanyelvét használja a gyermekkel való kommunikáció során. Például, ha az anya magyar, az apa pedig osztrák, akkor az anya mindig magyarul, az apa pedig mindig németül beszél a gyermekhez.

Mint a másik két bilingvális nevelési módszernél, itt is nyelvi következetesség szükségesség, így a (kis)gyermek könnyebben különbözteti meg és sajátítja el mindkét nyelvet.

Előnyei:

- Természetes környezet és kulturális beágyazottság: A gyerekek mindkét nyelvet természetes módon, mindennapi kommunikáció során sajátítják el, családi beszélgetések során, ugyanis a teljes nyelvi kompetencia kialakításához elengedhetetlen a nyelvhez kapcsolódó kulturális elemek megismerése.

Hátrányai:

- Következetesség betartásának nehézsége: A szülőknek napi szinten kell betartani a nyelvi felosztást, ami különösen társas helyzetekben nehéz, ahol mások nem értik az adott nyelvet, így a beszélők egy ún. közlekedőnyelvet használnak, ami nem feltétlenül a szülők, vagy a család, vagy a befogadó ország nyelve, gondolok itt például az angolra mint lingua franca.

- Nyelvi egyensúly hiánya: Előfordulhat, hogy az egyik nyelv dominánsabbá válik, különösen, ha az egyik szülő több időt tölt, ezért többet is beszél a gyermekkel.

Ez vegyes házasságoknál nagyon el tud tolódni a közösségi nyelv irányába, ha a szocializáció nyelve úgymond kiszorítja az egyik szülő anyanyelvét, főleg, ha ő az egyetlen referenciaszemély a gyermek életében, aki közvetíti számára a szülő származási országának nemcsak nyelvét, de kultúráját is.

- Kulturális izoláció: Másrészt viszont az OPOL módszer vezethet nyelvi izolációhoz is, ha a szülők egyáltalán nem, vagy csak kevessé értik a befogadó ország nyelvét és kultúráját, így egyáltalán nem tudnak magyarázattal szolgálni vagy segítséget nyújtani gyermeküknek az iskolai elvárások teljesítésében.

- Egyoldalú szókincs: Az OPOL módszer talán legnagyobb hátulütője a beszűkült szókincs, mivel a gyerek otthon csak egy anyanyelvi beszélő által ismerkedik a nyelvvel, csak annak az egy személynek az aktív szókincsét hallja, annak minden hibájával és hiányosságával együtt, így csak az arra a szülőre jellemző egyéni szóhasználatot, nyelvtani szerkesztést és kiejtést (=idiolektust) sajátítja el. 

A bilingvális nevelés számos előnnyel jár, melyek közül néhány konkrét példával is illusztrálható. A kétnyelvű gyermekek gazdagabb nyelvi környezetben nőnek fel, ami elősegíti a kognitív fejlődést és a kulturális tudatosságot.

- Kognitív előnyök: A kétnyelvű gyermekek bizonyítottan jobb problémamegoldó és multitasking képességekkel rendelkeznek, mivel agyuk folyamatosan vált a két nyelv között. Példa: Egy kétnyelvű gyermek, aki mind magyarul, mind németül beszél, jóval rugalmasabban gondolkozik, kreatívan és különböző szemszögből képes megközelíteni egy adott témát. Például, ha egy matematikai feladatot kell megoldania, könnyebben talál alternatív megoldási módszereket, mivel ahhoz van hozzászokva, hogy folyamatosan összehasonlít és elemez két, egymástól eltérő nyelvi rendszert, mérlegelve a különféle megoldásokat.

- Nyelvi készségek: A kétnyelvű gyermekek könnyebben tanulnak meg további nyelveket, mivel már korán megtanulják, hogyan kezeljék a nyelvi különbségeket. és finomságokat Egy kétnyelvű gyermek, aki otthon magyarul, az iskolában pedig németül beszél, könnyebben tanul meg egy harmadik nyelvet, mint például az angolt.

- Kulturális tudatosság: A kétnyelvű nevelés segít a gyerekeknek megérteni és értékelni különböző kultúrákat, ami növeli az empátiát és a toleranciát, így bármilyen új közegbe való beilleszkedést is. Jobb a felismerő és az összehasonlítási képessége, ismeri és érti a különféle szokásokat, normákat, szociális elvárásokat (ún. culture code), melyek közt könnyedén és otthonosan vált.

- Szociális érzékenység és kapcsolatépítési képességek: A kétnyelvű és -kultúrájú gyermekek könnyebben alakítanak ki kapcsolatokat különböző nyelvi és kulturális háttérrel rendelkező emberekkel, ami gazdagítja szociális hálójukat és segíti a globális világban való boldogulását. 

A többnyelvű környezet elősegíti az interperszonális kommunikációhoz szükséges készségeket, még akkor is, ha nem beszéljük aktívan a befogadó ország nyelvét. A bilingvális gyerekek kifinomultabb empátiával, így fejlettebb szociális képességekkel rendelkeznek, ezért könnyebben bele tudnak helyezkedni a másik ember nézőpontjába, ami mögött a környezet hatékonyabb monitorozása áll, mivel a kétnyelvű gyermeknek folyton fel kell mérnie milyen nyelven kell megszólalnia, és emiatt folyton nyomon kell követnie az őt körülvevő környezet változásait. Ez a folyamatos körültekintő figyelem megköveteli tőlük, hogy képesek legyenek a másik perspektívájából is szemlélni a helyzetet.
A bilingvális gyerekek így folyton rá vannak kényszerítve a kontextus alapos megfigyelésre, hogy meg tudják ítélni, melyik nyelv a megfelelő az adott szituációban, ezért nem csak monitorozzák a környezetet, de mindezt a másik perspektívájából is teszik, amikor végiggondolják, hogy melyik nyelvükön tudja őket megérteni az illető.

- Akadémiai előnyök: A kétnyelvű gyermekek gyakran jobban teljesítenek az iskolában, különösen a nyelvi / szövegértési és matematikai tantárgyakban.

A kulturális tudatosság döntő szerepet játszik kétnyelvű gyermekek nevelésében, mert a nyelv nem csupán szavak és nyelvtani szabályok összessége, hanem szorosan kapcsolódik az adott kultúrához és társadalmi normákhoz. Íme néhány ok, amiért különösen fontos a nyelvhez ill. országhoz tartozó kulturális elemek ismerete is:

- Mélységi megértés: A nyelvhez kapcsolódó kulturális elemek, társadalmi normatívák és hagyományok megismerése nagyban segít a nyelv mélyebb szintű megértésében és kifinomultabb használatában, mint ahogy az adott ország történelmének és földrajzának ismerete is, hiszen a nyelvtanulás nem egy izolált dolog, nem lehet elvonatkoztatni beszélőinek kultúrájától. A kulturális elemek beépítése a nyelvtanulásba érdekesebbé és élvezetesebbé teszi a folyamatot, ami a nyelvtanulás későbbi szakaszában is hozzájárulhat motivációnk fenntartásában. Az anyanyelvi szint elérésehez mindenféleképpen szükséges a kulturális kompetencia elsajátítása is, hiszen egy nyelv nem csak szókincsből és nyelvtani szabályrendszerből áll.

- Kommunikációs készségek: A kulturális kontextus ismerete javítja a kommunikációs képességünket, mivel pontosabban értelmezhetőek a beszédhelyzetek, szokások és udvariassági formákat illető elvárások. Ezen elvárásoknak megfelelő reagálás nyelvi magabiztonságunkhoz is hozzájárul, mivel egyre sikeresebben szerepelhetünk egyre bonyolultabb beszédhelyzetekben. Egy, a miénktől eltérő kulturális körhöz tartozó személlyel folytatott kommunikáció a nyelvi megfelelésen túl is jelent kihívást, mivel a metakommunikatív elemek folytonos dekódolására is szükség van, mint pl. gesztikuláció, mimika, szemkontaktus, személyes tér tiszteletben tartása etc.

- Identitásformáló hatás: Más kultúrák szokásrendszere nagyban segít differenciálni és ezáltal erősíteni saját identitásunkat, hiszen folyamatosan kérdéseknek, új információknak, a miénktől eltérő, így sokszor teljesen idegen látásmódnak vagyunk kitéve, melyek által megkérdőjelezzük, majd felülvizsgáljuk saját világképünket, értékrendünket és gondolatrendszerünket, így azt idővel teljesen más megvilágításban látjuk majd.

- Empátia és tolerancia: A kulturális érzékenység kialakulása más emberek, szokások, vallások és kultúrák iránt együttjár az empátia és a tolerancia fejlődésével is, ami különösen fontos a mai globális világban való boldoguláshoz.

Nem szabad alábecsülni az általunk élt normát, a gyermek ugyanis elsősorban a szülők hozzáállását és értékítéletét veszi át. Ha azt látja apától / anyától, hogy saját maga nem érti, nem beszéli és nem is tanulja a befogadó ország nyelvét és kultúráját (vagy még rosszabb, csak pocskondiázza), akkor azzal fog azonosulni és hiába kérné majd rajta számon a szülő a nyelvtudást, annak az elvárásnak nem sok jogalapja van.

A szülőknek tehát nem csak aktívan kell támogatniuk és folyamatosan motiválni a gyermeket, hogy a nyelvi gondolkodás mindkét nyelven kialakulhasson, az aktív és a passzív szókincs mindkét nyelvben fejlődjön és a nyelvtani szerkezetek mindkét nyelven helyesen rögzüljenek. Hanem saját maguknak is jó példával kell elöljárni, hiszen a gyermek elsősorban a szülők értékrendszerét és viselkedését internalizálja, azt másolja, annak alapján alkot véleményt, független attól, hogy milyen elvárásokat és utasításokat fogalmaznak meg vele szemben. Ìgy az a szülő, aki gyermekétől ugyan elvárja, hogy tanulja meg az új nyelvet és ismerje meg az új kultúrát, hogy könnyebben integrálódjon, de saját maga ennek érdekében semmit nem tesz, az bizony elveszti hitelességét gyermeke szemében.

Ès egy jószándékú figyelmeztetés 20 év tanítási tapasztalat alapján:

Òva intek minden szülőt gyermeke(i) mindennemű másokhoz való hasonlítgatásától. Azért mert Manci néni szeme fénye über-tökéletes kiejtéssel és hibátlan nyelvtani, valamint mondatszerkesztési bravúrral beszél németül 1 hónap osztrák ovi / osztrák suli után, mégpedig anélkül, hogy foglalkoztak volna vele egy percet is, nem jelenti azt, hogy az én kiscsillagomnak is pont így fog ez sikerülni, mert minden gyermek a saját tempójában, a saját képességeinek és különféle érettségi fokainak megfelelően tanul és halad a fejlődés útján, ami lehet egyenletes, szakaszos, de akár cikk-cakkos is.

Ez irreális, helytelen és igazságtalan elvárás gyerekünkkel szemben. Semmit nem old meg, nem motivál és nem segít se gyereknek, se szülőnek. Viszont hosszútávon rombolja a gyerek önképét, árt a szülő-gyermek kapcsolatnak, rontja a gyermek önkifejező erejét és nyelvi önbizalmát, plusz az iskolai stressz mellé még extra stresszt okoz, ami nem mellesleg gyengíti gyermekünk immunrendszerét is.

Attól, hogy tépem, húzom, ráncigálom a füvet, az nem fog sem gyorsabban nőni, sem nagyobbra. Próbáljuk úgy megközelíteni a tanulási folyamatokat, mint a virágápolást: Az orchidea, a kaktusz és a vitorlavirág mind-mind más fényviszonyt és öntözést igyényel, egészen eltérő növekedési ritmussal rendelkeznek.

Különféle tanulótípusok különféle módszerekkel fejlődnek a leghatékonyabban, amit kb. 14 éves kortól lehet igazán tesztelni, hiszen akkorra már kialakult egy fajta tanulási rutin, amit a gyermek legtöbbször maga is ösztönösen érez és ezért előszeretettel alkalmaz.

Sokkal inkább figyeljünk oda és halljuk meg, ha a mi gyerekünk küzd valamivel, legyen az bármi, és teremtsünk neki olyan közeget otthon, hogy merje ránk bízni kételyeit, szorongásait és vélt vagy valós gyengeségeit.

Akiben kérdés fogalmazódott meg a bilingvális neveléssel, a tanulótípusokkal és az osztrák iskolai rendszerrel kapcsolatban, vagy személyre szóló iránymutatást és tippeket igényel, az forduljon bizalommal hozzám, egyéni tanácsadással villámkonzultáció keretében tudok segíteni. 

  A német nyelvet, pontosabban az osztrákot, az angol és a magyar mellett napi szinten használom, gyermekeimet is kétnyelvűen nevelem, bátran kérdezhetsz ebben a témában. 

Iskolásoknak, gimnazistáknak, egyetemistáknak is vállalom magyar felvételire, pót/vizsgára, pót/érettségire, nyelvvizsgára való felkészítését, valamint kiejtésben, nyelvtanban, kommunikációban, írásban, idiómákban való felzárkóztatását, kiegészítő anyagokban gazdagon. 

🧠Jómagam is több nyelvet tanultam életem során, így pontosan tudom, milyen akadályokkal küzd az ember, mire eljut a vágyott szintig. Àllásinterjúra és állampolgársági vizsgára való felkészítéssel, valamint iskolások és diákok korrepetálásával is foglalkozom.